Nos üdv újfent itthonról!

Hogy elszaladt ez a majdnem két év... :)
Kicsit elhanyagoltam a blogolást közben, és időfüggő, hogy ez a jövőben hogy alakul, de addigis néhány iromány tőlem ebből az időszakból:

 

http://stockholmbanjartunk.wordpress.com/2012/08/20/az-elso-munkanap/

http://stockholmbanjartunk.wordpress.com/2012/09/08/hetkoznapok-idefenn/

http://stockholmbanjartunk.wordpress.com/2012/12/04/eletjel/

http://tovabbtanulassvedorszagban.wordpress.com/2014/07/21/epiteszkent-stockholmban/

illetve a projekt amin dolgozni volt szerencsém:

http://www.mallofscandinavia.se/W/do/centre/hem

Stockholmban jártam

2012.08.22. 19:23

Hello erre tévedő netező!

Ez a blog kicsit pihenni fog, lévén kb 2 évesre tervezett Stockholmi utam során a külön az erre a célra létrehozott blogon fogok irogatni. Az ugyan nem teljesen építész blog, de azért ajánlom mindenkinek.

A címe: http://stockholmbanjartunk.wordpress.com/

Egyszer talán folytatom ezt a blogot is.

 Füves tetőtől a zöld homlokzatig

 
„A zöldtető a város szempontjából azt jelenti, hogy visszanyerjük az építkezéssel elvesztett területet."
- Le Corbusier
 
Kivonat az Építés Spektrum áprilisi számából
 
Van egy hely a fejünk felett, mely megvéd minket a külső környezettől, túlzott naptól, esőtől, hótól, sokat költünk a kialakítására, elkészülte után mégsem látjuk szinte soha. Ez a hely a tető. A madaraknak és a felettünk elszálló repülőgépről kíváncsiskodóknak választunk mediterrán vagy modern, beton vagy kerámiacserepet. Pedig lehetőségünk lenne arra, hogy a közvetlen környezetünkben természetbarát környezetet teremtsünk magunknak és a körülöttünk élő állatoknak, növényeknek.
 
Ez a megoldás a tetőkert, vagy, ahogy szaknyelv mondja: a zöldtető, mely nem a burkolat színét jelenti, hanem felületének anyagát, a növényt. A szerkezet megtervezett egységet jelent, melyben a tetőszigetelés és a vegetáció összehangolt egységet képez.  
 

Növényzettel borított szerkezetek indokoltsága:

A zöldtetők és zöld homlokzatok előnyei közül talán a legfontosabb, hogy az élő réteg plusz hőszigetelést jelent, amely nyáron hidegen, télen melegen tart. Csupasz tetőfelszínen gyakorta lehet mérni akár 80ºC-ot. Ez a hőszigetelő anyagok idő előtti elöregedését okozza. Egy szakszerűen épített és fenntartott zöldtető vízszigetelése 15 év elteltével is az újjal megegyező minőségű.
A zöldtető hűti a felületet és a környező levegőt. A víz nagy fajhője miatt 1 kg víz elpárologtatásával 1000 m³ levegő hőmérséklete 2ºC-kal csökken. A párologtató felület nagysága a vegetáció típusától nagyban függ, pl. a nyírt gyep m²-e 4-5 m² felülettel rendelkezik, egy 40-60 cm-es kaszálatlan rét m²-ként 220-240 m² asszimiláló felületet jelent. A zöldtetők hőmérséklet-szabályozása a drága klímaberendezésekkel szemben nem hőszétválasztásos elven működik, nem a környezetüket terheli a felesleges hővel, hanem a növények testük felépítésére használják fel az energiát.
A növények felszíne visszaveri a külső környezetből érkező hangokat ill a zöldtető leárnyékolja a szerkezetet, így kevesebb zaj szűrődik be az életterünkbe. Németországi adatok szerint a visszaverés értéke 3 dB, a belső térben 8 dB-lel mértek kevesebbet a hagyományos lapostetővel épült épületekhez képest.
 
 Karl-Heinz Braun, a Német Tetőkertész Szövetség képviselője szerint a legegyszerűbb zöldtető is m²-ként évi 5 liter fűtőolaj-megtakarítást jelent.
Livingstone-Rogers-Bishop 2008-ban egy londoni zöldtetővé átalakított lapostetőn mérték az energiafelhasználás változását. A 850 m2-en évente 25,92 Kwh/m2-nyi energiát takarítottak meg, ami évi 4-5000 £ (kb. 1,5 millió Ft).
 A modern városiasodás nagy problémája a zárt felületképzés. A sok betonozott felületről a csapadékvíz nem képes elszikkadni, „csúcsra járatja” a csatornarendszert. Ez Magyarországon különösen nagy gond az alulméretezett, elavult csatornahálózat miatt. A zöldtetők a hagyományos tetőszerkezetekhez képest, szerkezetüktől függően 50-90%-ban visszatartják, azaz elpárologtatják a lehulló csapadékvizet. Ehhez járul hozzá, hogy az átbocsájtott víz is csak jelentős késleltetéssel jelenik meg. Júliusban egy átlagos 8-10 mm-es csapadék nem is jut el a csatornahálózatig. 12-15 mm csapadék esetében az extenzív tető a víz 75%-át megtartja, és csak 25% jelenik meg a csatornahálózatban, egy teljes napos késéssel.
 
A késleltetett lefolyás miatt kisebb átmérőjű csatornahálózat, kisebb záportározó is elegendő, mely alacsonyabb beruházási költséget jelent.
Különösen nagy a szerepe a zöld szerkezeteknek a finompor megkötésében, melyet a gépjárműforgalom korlátozásával sem lehet eredményesen visszaszorítani. A növények levelein megtapadó porszemcséket az esővíz lemossa a közegbe, és így már nem kerülhetnek vissza a város levegőjébe. A porszennyezettség erősíti a nagyvárosokban az úgynevezett hősziget-effektust, amikor a nap által felmelegített út- és házfelületekről származó hő lebegteti a porszemcséket, ezek visszatartják a hősugarakat, emiatt kevésbé képes éjszaka a levegő visszahűlni, és ezért végül egyre melegebbé válnak a belvárosi részek. Németországi adatok szerint egyes városokban akár 15ºC-os különbséget is mértek egy-egy nyári napon a külső kerületekhez képest. A városközpontok felett kialakuló zivatarok 30-40%-kal gyakoribbak és intenzívebbek, amiért szintén a hősziget-effektus felelős, mivel a gyorsan felmelegedő levegő hirtelen találkozik a felsőbb légrétegekkel.
A legegyszerűbb extenzív zöldtető is minimum 375 g/m² CO2-t köt meg évente. Ezért a zöldtetők alkalmazásával jó hatásfokkal lehetne küzdeni a klímaváltozás ellen.
 
Bemutatkozik a zöld homlokzat:
 
Az egyik legújabb trend a zöld homlokzatok alkalmazása, melyeknek legszebb példái Franciaországban találhatóak, de több ország megépült, és tervezett épülete is alkalmazza őket.
A zöld homlokzatok vertikális elhelyezkedésük miatt külön tartószerkezetet igényelnek. Ez készülhet alumíniumból, vagy rozsdamentes acélból, az elemes homlokzatburkolatokhoz hasonló rögzítési elvvel.
 
A fém vázszerkezetre filcborítású kőzetgyapot alapú növénytartó táblák kerülnek, integrált öntözőrendszerrel szerelve. A rendszer záróelemei szinte bármely homlokzathoz csatlakoztathatóak, napjaink burkolatváltásaihoz hasonló megjelenéssel.
 
A homlokzat viszont folyton változó lesz, a növények variálhatósága, és életciklusuknak megfelelő megjelenésük miatt.
Az olaszországi Breganze településén épült Diesel székház kiváló példája a zöld homlokzatoknak. A Flexipanel 50-60 rendszer súlya víztelenített állapotban 55 kg/m2, a beültetett növényzettel együtt.
 
A tartóprofilok 62 cm-es osztásközzel helyezkednek el, a rögzítések pedig 52 cm-re esnek egymástól, ez könnyen kezelhető táblaméreteket jelent.
20 méteres magasságig a 0,6 kg/fm tömegű alumínium rendszer is alkalmazható, afölött a teherbíróbb galvanizált acél szerkezet a célszerű.
A kezdeti növényborítottság kb. 90%-os, és 6 hónap alatt éri el a teljes fedést. Ettől kezdve pedig éveken át szemet gyönyörködtető, és nyugtató környezetet teremt, amely napjaink épületei többségének súlyos hiányossága.
 
 
Az adatokat a Sum és Társa Kft. zöldtető és zöldhomlokzat forgalmazó szolgáltatta.

 

 

Napjaink vakolatai olyan messze kerültek a hagyományos, és természetes anyagoktól, hogy tulajdonképpen kirívónak számítanak ezek az évszázadokon át jól bevált megoldások. Az egyre inkább teret hódító ökologikus gondolkodás azonban ezen a területen is érvényesülni tudott, és már léteznek kereskedelemben kapható, európai minőségű agyag- és vályogvakolatok. Ezekről bővebben az Építés Spektrum áprilisi számában lehet olvasni, addig jöjjön egy rövid kivonat:

A bútorok, szőnyegek, festékek, lakkok lakótereinkbe különböző mennyiségben illékony organikus vegyületeket sugároznak (VOC, Volatile Organic Compounds).  Nagy koncentrációban ezek enyhébb esetben kellemetlen szagokat képeznek, rosszabb esetben komoly egészségkárosító hatásuk lehet. Otthonainkban arra kell törekedjünk, hogy ezeket az anyagokat minél alacsonyabb szinten tartsuk. A vakolatoknak nagy szerepe van abban, hogy otthonaink lakóklímáját befolyásolja, mert egyes vakolatok nemcsak nedvességet képesek felvenni, majd utána leadni, hanem a VOC-k (illékony organikus vegyületek, mint például ragasztó, benzol… ) felvételében és semlegesítésében is óriási javulást hoznak.

Vakolataink kiválasztásánál manapság már nem elegendő kizárólag esztétikum alapján választani, arra is ajánlatos figyelnünk, hogy otthonaink lakóklímájára milyen hatással bírnak. Az úgynevezett nyílt diffúziójú felületképző anyagok képesek nedvességet és VOC-t felvenni, eltárolni, és leadni azokat.

Adszorpció alatt a következő fogalmat értjük: gázok, folyadékok, vagy oldott szilárd anyagok megkötődése szilárd anyagok felületén.

Deszorpció: Anyagokban és főképp azok felületén szorpció által megkötött gázok felszabadulása.

Azt hogy egy anyag képes-e VOC-t megkötni és milyen mértékben, az nagyban függ a felület kialakítástól és az adszorbeálandó anyagok kémiai és fizikai tulajdonságaitól. A Tonputz vakolatok gyártójával (EMOTON GmbH) együttműködve a Holzforschung Austria (HFA) kutatóintézet megvizsgálta az egyes vakolatokat a VOC-kel szemben. A vakolatok nagyban különbözhetnek összetételükben és struktúrájukban (porózusság). Az adszorpció egy felületi folyamat, mely annál erősebb, minél nagyobb a felület, amely a részecskék között a vegyületeket elraktározza. Ha a felületen sok a molekulák számára hozzáférhető pórus, úgy effektíve nagyobb a felület és több anyagot képes megkötni.

A tesztkamrák

Az egyes próbák vizsgálatánál állandó körülményeket alkalmaztak (nincs légcsere) mérőtartályokat készítettek, ahol mind a VOC-k hozzáadása mind pedig a mintavételi lehetőség megoldható. A próbaanyagok süllyesztve kerülnek elhelyezésre a tesztkamrában, azután a VOC-keverék bevitelre került a nyíláson keresztül, anélkül hogy a minta átnedvesedett volna. A hőmérséklet és a nedvességtartalom a kísérlethez beállításra került és a kísérlet alatt nem változtattuk.  24 óra elteltével a mintákat kivettük a tesztkamrából GC-MS detektorral megvizsgáltuk.  A vakolat VOC-t vett fel így a kamrából a mennyiségkoncentráció a kamrában lecsökkent.  Összehasonlításként a tesztkamrával amelyben nem helyeztek el vakolatmintát és amelyikben igen, könnyen megállapítható mekkora az adszorpció mértéke.

Az eredmények

A kísérletsorozatok eredményei azt mutatják, hogy az összes vakolat Hexanal és n-Butylacetat  felvevő képességgel bír. Nem meglepetés, hogy akár az Aldehidek és az észterek (cigarettafüst és ragasztóanyagok) poláris részekkel rendelkeznek, amelyek a vakolat poláris részei kölcsönhatásba léphetnek.

Az információkat az Emoton Kft. bocsátotta rendelkezésre.

Történelmi váraink megóvásának fontossága nem vitaalap. A megóvás, felújítás és átépítés közötti határvonal nem egyértelmű, azonban kijelenthető, hogy ezek azok az épületek, melyek legkevésbé alkalmasak energetikai szemléletű átépítésre. Nézzünk egy példát a közelmúltból, hogyan lehet korlátozott anyagi lehetőségek mellett a legtöbbet kihozni egy vár felújítási kísérletéből. A teljes cikk a Szakinfó Építészet márciusi számában olvasható.

Bár a siklósi vár Magyarország egyik legjobb állapotban fennmaradt történelmi vára, az 1960-as években történt utolsó felújítás óta állaga nagyon leromlott. Karbantartása regionális szerepe miatt is kiemelkedő fontosságú, ugyanis Magyarország déli régióiban ritkaság számba megy a jó állapotban fennmaradt történelmi vár.

2004-ben megkezdődött a belső udvar homlokzatainak kutatása, melyek eredményeire építve 2010-ben jelentős felújítási munkálatok kezdődtek. A műemléki védettség alatt álló épület felújításának felelős tervezője, Kaló Judit szerint a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a rendkívül alapos előzetes kutatómunka ellenére is folyamatos alkalmazkodás kellett a felmerülő problémák elfogadható megoldása érdekében.

Sajnos a vár mai napig rendezetlen tulajdonjogi viszonyai miatt ezúttal csak az épület mintegy felének felújítására kerülhetett sor, a másik fele előkészítési stádiumban megrekedt.

Mivel a várat az elmúlt évszázadokban többször átépítették és gyakran a meglévő anyagokat használták, nagy valószínűséggel kerültek sóterhelt falazatokból származó anyagok a homlokzat különböző magasságokban található átépített szakaszaira. Emiatt a falazatokra alapvetően magas víz- és sóterheltség volt jellemző.

Mivel a vár részben sziklára épült, másfél-két méteres vegyesen kő-tégla falazatból, utólagos falszigetelésre vagy injektálásra nem volt mód. Ilyen öreg falszerkezetek, ekkora vastagságban modern szemléletű szigetelésekkel nem elláthatóak, és a pince illetve börtön rész vizesedése sem egyértelműen behatárolható. Ezért született a döntés, hogy a vizesedést ún. szárítóvakolattal eltüntetik a felületről.

A vár a körülményekhez és az anyagi lehetőségekhez mérten szépen megújult. Mivel csak egy részének felújítására volt pénzügyi keret, így jelenleg csak a Villány felől érkező látogatót fogadja a felújított épület üdítő látványa, Harkály felől az évtizedek óta megszokott képet nyújtja.

Becslések szerint mintegy 50 millió forintból a hátralevő rész látképi felújítása is megoldható lenne, bár ez a rész kívülről magasabb, és várárok is övezi. A siklósi önkormányzat, és a Bayer Center is a felújítás szükségessége mellett érvel, egyelőre sikertelenül. Addig is remélni lehet csak, hogy néhány éven belül a felújított vár egységes képet mutatva újra teljes egészében a közönség szolgálatába áll.

Soron következő témám ismét egy műemléki védettségű épület, ezúttal nem energetikai szemléletű, hanem vízszigetelési és állagmegóvási felújítása. A cikk most is gondolatindító, a teljes publikáció a Szakinfó Építészet márciusi számában olvasható majd.

 

Eger, Török Fürdő – évszázados vízkárok kezelése

A török uralom alatt Eger városában két tisztasági fürdő épült. A hat fürdőkamrás Valide Szultána romjai a mai napig megtekinthetőek a vár főbejáratával szemben, a másik fürdő helye feledésbe merült.
A tisztasági fürdők mellett két ilidzsa, vagyis gyógyfürdő is volt a városban. Ezek az előzőleg már megtisztálkodott vendég gyógyulását voltak hivatottak elősegíteni. A kisebbik ilidzsa a mai Bárány uszoda helyén lehetett, míg a nagyobbik ma is látogatható, és a Török Fürdő nevet viseli.

Az egri Török Fürdő teljes körű felújítása különleges feladatok elé állította az építőanyag gyártókat és a kivitelezőket. A hagyományok ápolása, a régi korokra jellemző architektúra megőrzése nemcsak műemlékvédelmi követelmény, hanem az egyetemes jó ízlés alapja is.
Minél régebbi egy létesítmény, annál nehezebb megfelelő anyagokat találni és alkalmazni a biztonságos állagmegőrzés érdekében. És ha egy esetben ez sikerül is, a következő épületnél a tapasztalatok csak részben lesznek felhasználhatóak, hiszen két egyforma épület nincs.
Egy üzemelő fürdőépület medencéinek, falainak, homlokzatának rekonstrukciója azonban egyedi jelleget kölcsönzött a munkának, és nagy körültekintést igényelt.

 

Az épület szerkezeti falai gyakorlatilag a vízben álltak. Tovább nehezítette a feladatot az építmény belsejében működő két „élő” gyógyvizes forráskút. A maximális talajvízszint így mindössze 30-40 cm-el van a terepszint alatt. Az új építésű Reumakórházat és a Török Fürdőt összekötő új épületszárny alapozása például már fúrt cölöpalapokkal lett megoldva.
 
Az új vakolatrétegek felhordását megelőzően utólagos vízszigetelésre volt szükség ezeken a felületeken. Ez fúrt falinjektálást jelentett, melyet az LB-Knauf által is ajánlott Remmers Ungarn Kft., a magyar piacon szorosan együttműködő társcégként vállalt magára, szakkivitelezőjével karöltve. Az injektáló anyag a WTA által minősített Kiesol termék volt, ami több mint 60 éves múltra tekint vissza.
 

A hat különböző geometriai formájú medence környezetében egyedi módon süttői mészkőlapok kerültek beépítésre. Ennek köszönhetően mára a Tükör medence is újra teljes szépségében pompázik.

A nyolcszögalakú nagymedence – tetején a rekonstruált aranyfüsttel bevont mozaikkal - különleges fenéklemez kialakításánál a lapok közötti réseken újra háborítatlanul törhet fel a gyógyvíz a fürdőzni vágyók örömére.
Az egriek, a városba látogató turisták és gyógyulni vágyók az átadás óta méltán lehetnek büszkék a jeles történelmi műemlékre.
 

 

 Műemlék épület energiatudatos felújítása - tabudöntés

 
Az építőiparban megszokottnál is nagyobb nehézségekkel találja szemben magát az ember, ha műemléki épületet szeretne a 21. századi elvárásoknak megfelelő energetikai szemlélettel felújítani. Vannak azonban előremutató példák, melyek bizonyítják, hogy megfelelően alapos tervezéssel, folyamatos kommunikációval, és az álláspontok összehangolásával mindez lehetséges. Az Apponyi kúria publikációja a Szakinfó Építészet című lap márciusi számában lesz olvasható, ebből nézzünk egy rövid kivonatot.
 
A Szekszárdtól 20 km-re levő Medina község belterületének déli részébe beolvadt az egykori Pusztakápolna településrész, ahol az 1840 körül klasszicista stílusban épült Apponyi-kúria áll.
Bár az épület méretét tekintve kúria, elhelyezkedése valamint az impozáns támfalas-képcsős teraszépítménye alapján kastélynak is tekinthető. A domb platójának keleti szélére építették, a kápolna közelébe, annak bejáratával szemben. Előudvarát a majorság többi területétől a hajdani két melléképület elegánsan elkülönítette. A melléképületek istállót, kocsiszínt, s a belső cselédség, a közvetlen kiszolgáló személyzet lakrészeit foglalták magukba. Sajnálatos módon ezekből a melléképületekből csak egy maradt fenn viszonylagos épségben.
Az együttes és a hozzá tartozó őspark rendkívül elhanyagolt, lepusztult állapotban került a jelenlegi tulajdonos birtokába.
A helyreállítási javaslat egyik leglényegesebb eleme az északi szárny újjáépítése volt. A munkálatok előtti aszimmetrikus állapotában az épület nagyon rossz látványt nyújtott. A tervezők az északi szárnyat a déli alapján tervezték újjá, mert semmilyen dokumentum nem maradt fenn róla. Az északi szárny visszaépítésével helyreállt az utolsó építési periódusra jellemző szimmetrikus állapot; homlokzati és épület tömegi megjelenésben is.
 
Az épület komplex felújítása során a teljes fedélszerkezet, belső válaszfalak, boltozatok újraépítése, aljzatok, közbenső födémek megerősítése, burkolatok cseréje készült el. A homlokzat felújítása során különös gondot fordítottak a párkányok, tagozatok helyreállítására.
 
Kiemelendő az épület energiahatékonysága fűtés, hűtés és szellőzés tekintetében. A légfűtéses megoldások egy korszerű leképezése valósult meg kiegészítve hőszivattyús berendezésekkel.
Az Apponyi kúria iskolapéldája az épített örökségünk védelme mellett egyre fontosabbá váló energetikai szemléletű felújítások fontosságának. Rámutat, hogy igény esetén igenis meg lehet találni a 21. századi technológiai elvárások és trendek, valamint az évszázados értékek harmonikus összeolvadásának módját.

 

 

Passzívháztól az ökofaluig

 

A passzívházak mint tudjuk, az energiatudatos építészet jelenlegi fellegvárai, kevés szó esik azonban az olyan kezdeményezésekről, amelyek háztömb, vagy akár falu léptékben próbálnak egy szerves, önnfentartó közösséget létrehozni.

Az ezredfordulótól sorra vágtak bele vállalkozások passzív épületek tervezésébe, kivitelezésébe. A technológia ma is fejlődik, az eredmények lassan beszivárognak a köztudatba, és formálják a fogyasztói szemléletet.

2009 februárjában Magyarországon is felavatásra került az első minősített passzívház, azóta pedig több építkezés is beindult, átadásra került az első aktív ház is, amelynek éves energiamérlege pozitív, tehát az épület több energiát termel, mint amit felhasznál.

A csúcstechnológiát sokan megfizethetetlen luxusnak gondolják, azonban ezek az épületek mind megfizethető áron épültek. Az első passzív épület kulcsrakészen 230.000 forintos négyzetméter áron épült meg, a fent említett aktív ház pedig 25%-kal volt drágább, mintha átlagos családi házként építették volna meg.

 

A következő lépést már meg is tették hazánkban, Győr önkormányzata passzív irodaház építésébe kezdett.

 

„A kétszintes, 180 négyzetméter hasznos alapterületű épületet alternatív energiaforrásokkal üzemeltetik majd. Kiemelt figyelmet fordítanak egyebek között a tájolásra, és a megfelelően szigetelő nyílászárókra. Így a speciális fűtési rendszer legfeljebb csak kisegítő funkciót lát el a létesítményben, amelynek becsült fűtési költsége 41 ezer forint lesz évente.” – MTI; www.zoldtech.hu

 

A település szerkezetének megfelelő alakításával is mérsékelhető az épületek hőleadása, ezáltal javítható az energiamérleg. Ezek az eszközök azonban jellemzően hosszú távon fejtik ki hatásukat, például egy utca megfelelő tájolása évszázadokban mérhető pozitív hatásokkal bír, de egy utcai fasor is 20-25 év után mérsékli érzékelhetően a szelet, illetve árnyékol számottevően.

A szél mérséklése több szempontból is hasznos egy település klímája számára. A felmelegedő levegő helyben maradásán kívül csökkenti az épületek felületi hőátadási tényezőjét, a házak légcsere számát, valamint a csapóeső okozta lehűlést is. A település zöldfelületi mutatója emellett a nyári hőterhelés csillapításában is fontos szerepet játszik, az épületek leárnyékolásával, a por megkötésével, a lokális üvegházhatás mérséklésével. 

További fontos tényezője a telepítésnek a domborzat figyelembe vétele. Ahogy a felső ábrán is látható, egy dombra nem célszerű azonos sűrűséggel telepíteni az épületeket, mert azok így leárnyékolják egymást. Az alsó változaton az árnyékos területek figyelembe vételével készült lazább, de sokkal átgondoltabb telepítés.

 Minden bizonnyal a legradikálisabb megoldás az energiaválságra, valamint az elhúzódó gazdasági válságra a fogyasztói társadalomból való kivonulás. Magyarországon ma már erre is több példa van, évtizedek óta szerveződnek olyan közösségek, amelyek alternatív életformát választanak, és úgynevezett ökofalvakba költöznek.

 

A kezdeményezéseket mára a Magyar Élőfalu Hálózat fogja össze, jelenleg 9 ökofalut tartanak számon hazánkban. A célkitűzések változóak, Gyűrűfűn elhagyott lakások újra betelepítése folyik, Agostyánban egy alapítvány szervezte mintagazdaság működik, Visnyeszéplakon a keresztény hitvallás és a népi hagyományok ápolása folyik, míg Somogyvámoson Krisna-tudatúak élnek.

A környezettudatosság mindegyik településen alapvető, de Galgahévíz faluban történtek a legkomolyabb tervezési lépések. Itt fúrt és tisztított vízhálózat van, egy bioszolár fűtőmű biztosítja a melegvíz és az áramellátást, és a helyi biogazdaságban, vagy a „lakosság által segített építőiparban” lehet munkát találni.

Az ökofalvak legfontosabb eleme azonban az a kohézió, amelyet már az odaköltözni vágyók alkalmassági szelekciójával is elősegítenek. A közösség és a környezettudatosság a legfontosabb kulcsfogalmai a kezdeményezésnek, ebben minden ökofalu lakó gondolkodó ember egyetért.

 

 

Rajzfilm és építészet - 2. rész

A  cikk előzménye itt olvasható.

 

3.     Rajzfilm szerepe az építészetben

 

A rajzfilmek sokkal kisebb hatással voltak és vannak az építészetre, mint fordítva. Ezt okozhatja az inspiráció iránya, vagyis hogy a rajzfilmek a maguk volumenével ritkábban érnek el olyan hatást egy milliós, milliárdos beruházásban, mint amit egy-egy impozáns épület elérhet a rajzfilm megálmodójánál.

Vannak azért ilyen kapcsolódási pontok, elsők közt említhető a megépített rajzfilmes környezet, a Disneyland. Természetesen a rajzfilmek adta szabadságot itt sem közelítik meg jelentősen az épületek, mégis nagyon eltérnek a bolygószerte átlagosnak nevezhető környezettől. A hely további érdekessége, hogy meglévő építészeti intuíciók (kastély ideál) rajzfilmes ábrázolásának az építészet által való újra feldolgozása mennyiben hasonlít, és mégis mennyire más, mint az eredeti elem, példámban a neuschwansteini kastély. (4. kép)

Talán leghétköznapibb példaként a mozik említhetők. Bár nem kifejezetten rajzfilmek vetítésére jöttek létre, a mai napig nem tesznek különbséget a filmek között. Ha lenne „rajzfilmszínház”, az biztosan kicsit más lenne mint a ma megszokott mozijaink, a specializálódás pedig az adott épület építészeti megoldásaiban is megjelenne.

Mivel az építészeti tervek rajzok, a rajzfilmek pedig egymás után levetített rajzok, erről az oldalról is felfedezhető egy kapcsolódási pont. Mégpedig a manapság egyre népszerűbb épület bejárási videók kategóriája. A tervezőprogramok többsége ma már lehetővé teszi, hogy virtuális sétát tegyünk az épületben, a feldolgozottságtól függően akár az utolsó részletekig megfigyelve a környezetet, amely még nem létezik.

A 3D képernyők terjedésével pár éven belül bizonyosan új lendületet vesznek az ezirányú törekvések, az évtized végére talán életnagyságban kivetíthető, és saját lábon bejárható lesz a kellően dokumentált épület. Vagy akár egy rajzfilmekben, bejárás közben a felmerülő ötletek alapján módosítható. Innentől pedig a tervezés folyamatának és lehetőségeinek csak a fantázia szabhat határt.

 


4. kép: Neuschwanstein, kastély, és rajzfilmes átköltés után Disneyland, kastély

 

2.     A rajzfilmgyártás építészeti vonatkozásai régen és ma

 

Mint minden alkotó jellegű tevékenységnek, a rajzfilmkészítésnek is vannak speciális szükségletei.

Régen a rajzfilmek számítógép híján kézi technikával készültek. Egy stúdióban minél több és jobb sokszorosítási technológiát kellett hatékonyan alkalmazni, mert az egymást követő képkockák közötti minimális eltérések megjelenítésének feltétele a többi rész azonossága volt.

Ezért ezekben a stúdiókban a skiccek sokszorosítására alkalmas indigós, üvegezős, bélyegzős elven alapuló rajzmásolásokon kívül az éppen aktuális fényképészeti berendezéseknek is helyt kellett kapniuk. Emellett a hagyományos filmes berendezések sem hiányozhattak, hisz végső soron egy filmszalag kellett legyen az eredmény.

A stúdiók felépítése ennek ellenére jelentős eltéréseket mutatott, mert az egész szakma újdonsága miatt nem voltak kialakult sémák, amelyek mentén az építészek tervezhették volna az épületeket. Mire ezek kialakulhattak volna, a rajzfilmgyártás átalakult, új technológiák jelentek meg, új igényekkel. Ez egészen a huszadik század legvégéig tartott, amikor úgy fest, kezd körvonalazódni, mi kell egy rajzfilmeket gyártó stúdióba.

Manapság a rajzfilmek megrendelésre készülnek, szükség van tehát egy lehetőleg minél kreatívabb, de használható tárgyalóra, ahol az animációs megrendeléseket meg lehet tárgyalni. A munka külön fázisait azok visszacsatolásaira való tekintettel kell csoportosítani egy ilyen létesítményben a belső elrendezés alapvető kialakításánál.

Általában ha bárkinek ötlete támad, első lépésben előadja azt valamilyen skicc formájában a team többi tagjának, és igyekszik meggyőzni őket az ötlet használhatóságáról. Ha ez sikerrel zárult, egy vagy több lehetséges összefoglaló (treatment) írása következik, melyekben még a vadabb elképzelések is helyet kaphatnak.

Eztán következik az alapvető figurák, fontos elemek megrajzolása, és elhelyezése valamelyik összefoglalóban vagy az összefoglalókból kialakított forgatókönyv-tervezetben (storyboard).

Ezután a rajzfilm élő része következik, a hangfelvétel, melyhez stúdióra van szükség. Ehhez már a kezdeti szakaszban is szükség van egy vágó illetve keverőteremre, ahogyan bármely hangstúdióban.

Közben a grafikusok elkezdik a karakterek megrajzolását, folyton finomítva azt az újonnan kapott információkkal (adott karakter jellemző hangulata, külsején megnyilvánuló személyiségjegyek).

Ezt utána számítógépre viszik, 3 dimenziós modellt készítenek belőle, és részletesen kidolgozzák a mozgását, artikulálását. Itt már nem annyira a grafikusi felkészültség, mint a tervezőprogram tökéletes ismerete a hasznos. A munka a környezet és a rajzfilm során előkerülő helyszínek megmodellezésével folytatódik, itt már a stúdió majd minden grafikusa párhuzamosan dolgozik, ezt egy nagy egyterű irodában lehet legközvetlenebbül véghezvinni.

A különböző számítógépes feldolgozási lépések (mozgás, shaderek, fények) beállítása után következhet a renderelés. Ehhez megfelelő számítógépes parkra van szükség, de még így is akár órákba telhet egy frame, vagyis egy nagyfelbontású képkocka létrehozása.

Ezután már tényleg csak az utolsó simítások, és számítógépes műveletek vannak hátra, és készen van az animációs rajzfilm.

Hasonló elven, de sokkal kisebb technikai háttérrel készülnek a hagyományos, 2 dimenziós rajzfilmek is, a számítógépes feldolgozás gyakorlatilag kizárólagossá vált a szakmában. Egy kisebb grafikai cégnek pedig nincs másra szüksége, mint egy tucat számítógépre, amely egy tetszőleges irodában elhelyezhető, így a kisebb rajzfilm spotok mára különlegesebb építészeti térigény nélkül megvalósulhatnak.

 

 

 

3.     További, periférikus kapcsolatok

 

Előfordul, hogy egy rajzfilmbeli szituáció megoldásához a korábbi kategóriákból részben kilógó, azok közül többet is érintő, vagy teljesen kívülálló, egyedi ötletet alkalmaznak. Mivel ezek nem terjedtek el széles körben, megállapítható, hogy valamiért a bevált ábrázolási módokat részesítik előnyben a rajzfilmek megalkotói.

Ilyen példa a gyalogkakukk egyes részeiben megfigyelhető alagút-paradoxon. Az épített környezet egyedül az országút, illetve a sziklába vájt alagút. Egészen a cselekmény bekövetkeztéig ez egy másodlagos ábrázolási móddal van feltüntetve, nincs különösebb jelentősége. Amikor azonban a gyalogkakukk átrohan az alagúton, a besorolás irreális terek kategóriája lehetne, hiszen a kakukkot üldöző prérifarkas már a sziklára festett alagút képének ütközik neki.

Ugyancsak részlegesen kapcsolódnak ide a különféle installációk, melyek az épített környezetet használják fel rajzfilmek vetítésére. Ilyen például az évente megrendezésre kerülő Schönherz kupa, azon belül is a kollégium épületének oldalfalán való animáció készítés. Ugyanakkor reklámfilmek is készültek ezen elv mentén, például a Subaru legutóbbi reklámspotja, ahol egy autóra rögzített kamera száguld végig egy több kilométer hosszú fal előtt, amelyre képek vannak ragasztva, és így az autóból nézve animációvá állnak össze.

 

Egyszerű hasonlatokként is elképzelhető a kapcsolat. Az 1950-es évek elején oktatófilmek készültek, atomtámadás esetén teendők bemutatására. Ezek közül messze a legszélesebb körben vetített volt a Duck and Cover nevezetű, amely egy rajzolt teknőssel mintázta a fedezékbe vonulás fontosságát. Az összeomló házak ábrázolására ekkor még nem volt más olcsó megoldás, mint a rajzfilm.


5. kép: épített animáció a Subaru 2011-es reklámspotjában

Összefoglalás

 

Mint szinte bármely mozgókép-alkotás, a rajzfilmek is tetszőleges számú szempont szerint rendezhetőek, kategorizálhatóak. Nincs ugyanakkor tökéletes kategorizálás, mindig akadnak kivételek, átfedések. Amennyiben ráadásul egy másik rajzokkal foglalkozó szakma szemszögéből próbáljuk meg értékelni a rajzfilmeket, halmozott torzulások jelennek meg az elemzésben. Kimaradhatnak olyan, mérföldkőnek számító alkotások, amelyek a legtöbb csoportosítás alapköveit alkotnák, és bekerülhetnek olyanok, amelyek szóra sem lennének érdemesek.

A fentiek tudatában rövid összefoglalásom tanulságaként általánosságban elmondható, hogy a rajzfilmek és az építészet viszonya a hasonló elkészítési technikától eltekintve nagyon felszínes.

Ami az építészetben alapvető követelmény, annak meghazudtolása a rajzfilmek alapja.

Ami a rajzfilmekben magától értetődő dolog, az építészetben említésre sem méltó badarság.

Ami az egyikben fehér, a másikban fekete, és mégis oda-vissza kapcsolódási pontok vannak köztük, ez azonban szintén elmondható bármely más összehasonlításról, például rajzfilm és főzés, vagy építészet és világvége összefüggésében.

 

Forrásaim

 

Az Oroszlánkirály (The Lion King) - Walt Disney Pictures, 1994

South Park - Trey Parker,  Matt Stone, 1997

Frakk, a macskák réme - Pannónia Filmstúdió, 1972

Fantasmagorie – Emile Cohl, 1908

Mézga család – Pannónia Filmstúdió, 1968

Ludas Matyi – Pannónia Filmstúdió, 1977

Tom és Jerry (Tom and Jerry) - Metro-Goldwyn-Mayer, 1940

Aladdin – Walt Disney Pictures, 1992

A Notre Dame-i toronyőr (The Hunchback of Notre Dame) – Walt Disney Pictures, 1996

Herkules (Hercules) – Walt Disney Pictures, 1997

Asterix és Kleopátra (Astérix et Cleopatre) – Hachette Livre, 1989

A Madagaszkár Pingvinjei (The Penguins of Madagascar) – DreamWorks Animation, 2008

https://www.youtube.com/watch?v=WMGB0p7M_tw

https://www.youtube.com/watch?v=zR3X9hJpbDo

Kengyelfutó gyalogkakukk (Wile E. Coyote and Road Runner) – Warner Bros. 1949

Duck and Cover – Archer Productions, 1952

Rajzfilm és építészet - 1. rész


 

1.     A rajzfilm

 

A természetfilmeket, és egy-két nagyon extrém kategóriát leszámítva gyakorlatilag nincs olyan film, aminek ne lenne szerves része az épített környezet. A színészekkel készített filmek mindig valamilyen valós, megépített helyszínen játszódnak - még ha ez a stúdió is. Ezek tervezésekor és építésekor építészek közreműködésére volt szükség, így a filmvászonra is mindig felkerül a tervezők névjegye. Kivételt képeznek ez alól az olyan filmek, amelyek teljes egészében emberi színjátszás nélkül készülnek, vagyis a rajzfilmek.

A rajzfilmek eredendően ugyanazt az alapvető kifejezési módot használják, mint az építészeti tervek, mégis ez az egyetlen filmkategória, amelyből teljesen kizárhatóak az építészek, létezésük nélkül is lehetne rajzfilmet készíteni. Szintén igaz azonban, hogy nagyon kevés kivételtől (pl. Az oroszlánkirály) eltekintve ezekben a filmekben is megjelenik valamilyen művi elem, épület, tér, jármű. Ezeknek az épített elemeknek a megrajzolói azonban jellemzően nem építészek.

Esszémben a rajzfilmekben megjelenő építményeket, építészethez köthető jellegzetességeket járom körbe, kiderítendő, mekkora szerepet játszik a tervezett, megépített tértől való elrugaszkodás a rajzfilmek máig töretlen sikerében.

Mielőtt bármilyen szempont szerint összehasonlítanék, vagy egy mondatban említenék két rajzfilmet, meg kell állapítsam, hogy minden ilyen alkotást individuumként kell tekinteni, és elemezni. Bár rajzi feldolgozottságában, terjedelmében, mondanivalójának mélységében hasonlónak mondható a South Park és a Frakk, a macskák réme, mégis egyértelműen felesleges az összehasonlításuk.

Ahhoz azonban nem is kell a filmeket egymáshoz hasonlítani, hogy valamilyen módon mérlegelhető legyen, önmagához képest milyen módon, milyen mélységig és milyen céllal foglalkozik a mesterséges környezet ábrázolásával az adott film. Ez az arány többé-kevésbé megállapítható a film technikai, intellektuális lehetőségeitől, igényességétől függetlenül.

 

2.     Építészet szerepe a rajzfilmben

 

2.1     Épített környezet nélküli rajzfilmek

Mint fentebb említettem, nagyon kevés olyan filmműfaj van, amelyben nincs épített környezet. Általában a filmekben emberek szerepelnek, és az emberek hajlamosak a legszűzebb környezetbe is azonnal valami művi dolgot létrehozni maguk köré.

Nincs ez másként a rajzfilmekben sem, az emberábrázolások gyakorlatilag száz százalékban épített környezet ábrázolásával járnak. Kivételt képeznek ezalól az olyan szinten leegyszerűsített animációk, ahol már maga az emberábrázolás is szimbolikussá válik. Ilyen például a világ első animációja, Émile Cohl Fantasmagorie-je.

További épített környezettől mentes rajzfilmek az állatokkal játszódó filmek, illetve néhány absztrakt, inkább művészetinek szánt alkotás.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

1. kép: épített környezet nélküli rajzfilmek

 

2.2     Változó, irreális terek, épületek

Elég nehezen behatárolható kategória az irreális épületek kategóriája, hisz a rajzfilmekben megrajzolt épületek – kevés kivétellel – nem valós épületek, nincsenek terveik, ezáltal irreális, megvalósíthatatlan épületek. Leszűkítem tehát a fogalmat minden körülmények között irreálisra, tehát olyan elemekre, amelyek megépítésére semmilyen körülmények között nem lenne képes az emberiség, vagy semmilyen indok nem vinné rá a megépítésére. Ilyen például a kacsalábon forgó palota, vagy Mézga Aladár leszármazottjának, MZ/X-nek élettere.

Ezek az irreális terek aztán a fantázia szabta határokon belül bármilyenek lehetnek, bármikor a történet egészét befolyásoló módon megváltozhatnak. Hasonlóságuk, hogy valamilyen módon elfedik a megvalósíthatatlanság tényét, a néző a valótlan helyzetek megjelenésekor a történet új fejleményeivel van elfoglalva, nem az ezt lehetővé tevő körülményekkel.

Példaként hozható a Ludas Matyi kéményépítő jelenete, ahol a már eleve lehetetlen kémény összeomlását egy elpöckölt kavics kiváltotta pillangó-effektus akadályozza meg. Az ábrázolt szerkezetek (falazott kémény, építkezési állványzatok, faragott szobrok) önmagukban emlékeztetnek egy valós környezetre, a körülöttük történő események azonban teljességgel valószerűtlenek.

2.3     Másodrendű szerep

Sok esetben az épített környezet nem alakítja a történetet, mégis meg kell jelennie. Tudnunk kell, külső vagy belső térben, kunyhóban vagy palotában játszódik-e a történet, de ezen kívül nem hordoz információt az akár egész hátteret kitöltő épület.

A korai Walt Disney filmekben ez nagyon hangsúlyosan megmutatkozik. A néző előre látja a háttér feldolgozottságán, melyik az az elem, aminek köze lesz a cselekményhez, és melyik az, amelyik csak kitöltő funkcióval bír. Például ha egy deszkakerítés néhány léce éles kontúrokkal, részletesebben van megrajzolva, az a pár léc valószínűleg hamarosan át lesz törve.

Hasonló különbség van a szereplők és a háttér kidolgozottsági mértéke között, megállapítható tehát, hogy az épített környezetnek ezek az elemei belépnek a cselekménybe, ugyanolyan szereplővé válnak, mint az élőlények.

Ellenkezőleg is igaz, Az egymást kergető szereplők közül a menekülő eltűnhet egy pillanatra, és csak amikor az üldöző már elszaladt, akkor vesszük észre, hogy a háttérbe beleolvadva úgymond elbújt. A fentiek jó példája a Tom és Jerry című rajzfilmsorozat, amely abból a szempontból is kiemelkedő, hogy minimálisra leegyszerűsítve a környezetet, testbeszédre korlátozva a kommunikációt is tökéletesen közérthetően és szórakoztatóan előadható egy történet. Újat alkotni természetesen egyre nehezebb, manapság egyszerű ábrázolásmód esetén jellemzően a film is alsó kategóriás lesz. A ma klasszikusnak tekintett filmek esetén az ötlet, a gondolat volt az a többlet, ami milliók számára szórakoztatóvá tette őket. Hiába azonban a legmodernebb fotorealisztikus renderelés, a legprecízebb háttér-cselekmény kapcsolat és az IMAX (maximális képhatás) technológia, ha a történet egy három sorban leírható, elcsépelt konfliktus és megoldása. A rajzfilmcsatornákon futó tucatfilmek színvonala pedig még ezeket is messze alulmúlja.

 


2. kép: előtér és háttér viszonya

 

2.4     Létező épületek

A rajzfilmekben megjelenő építmények egy érdekes kategóriája, amikor valóságban létező épületet, teret ábrázolnak. Jellemzően ezek nem az eredeti tervek alapján kerültek megrajzolásra, hanem látvány, illetve fantázia útján, így érdekes összehasonlítási alapot képeznek.

Vannak helyszínek, melyeknek a rajzfilm játszódásának időpontjában aktuális arculata manapság részben, vagy egyáltalán nem ismert. Például az Aladdin című rajzfilmben Agrabah, a mai Bagdad ábrázolása nagyrészben a fantázia szüleménye, azonban egyes jellegzetes épületek, paloták révén mégis tudjuk, melyik konkrét helyszínről, és ezzel milyen alapvető adottságokról van szó.

A másik véglet, amikor a rajzfilm megalkotójának szinte terveket kell rajzolnia az épületről annak ábrázolhatósága érdekében. A Notre-Dame például elég karakteres épület ahhoz, hogy ne legyen elegendő egy kéttornyos templomként ábrázolni. A történelmi regényekre vagy alkotásokra épülő rajzfilmeknek nincs lehetőségük a létező épületek tetszőleges átkomponálására, mert az a hitelesség és az érthetőség kárára menne.

A Herkulesben megjelenő thébai olympiai zeusz templom is ilyen, ha a klasszikus környezet nem lenne a maga szabályait megközelítően ábrázolva, az egész egy kitalált környezetbe kerülne, és ez rengeteg olyan kérdést vetne fel, amelyet így a történelmi tények, vagy a környezet megmagyaráz.

Hasonlóan, bár az Asterix-ben megjelenő egyiptomi vonatkozású részek elég stilizáltan ábrázolják a városokat és a piramisokat, de például az Egyiptom hercege című rajzfilmben már könnyen felismerhetőek a karnaki nagy hüposztül csarnok jegyei.

Napjaink épületeiből is számos ilyen példa van, a Madagaszkár Pingvinjei című rajzfilm-sorozatban például szinte tökéletes ábrázolása látható a New York-i Central Park Zoo-nak. (3. kép) Mivel cél a rajzfilm nézőhöz való közelítése, az állatkertből kiszökdöső pingvinek jellemzően létező épületek és terek környékén bukkannak fel.

A Youtube-on „Eiffel Tower animation” keresőszóra több tucat érdekes animáció jelenik meg, elsőként például ahogyan transzformerré alakulva tüzet okád a rá tüzelő tankokra.

Napjainkban a rajzfilm gyártás szinte bárki számára elérhetővé vált.

 


3. kép: Central Park Zoo rajzfilmen és fényképen

 

...folyt köv.

A hőszigetelés forradalma

Nincs olyan építőipari kiállítás, expo, vagy akár hírlevél, ahol ne jelenne meg egynéhány hőszigeteléssel kapcsolatos írás, hirdetés. A korábban önmagában hőszigetelő szerepűnek is reklámozott falazóelemeket még be lehetne építeni külön hőszigetelés nélkül, de már a közepes igényszintű épületeknél sem szokás. Az épületek energetikai követelményei évről évre szigorodnak, és lassan senki nem tudja elképzelni újépítésű lakását „meztelenül”, szigetelés nélkül, ahogyan az bő tíz éve még általánosan elfogadott volt.

A kérdés jogos, a szemlélet változott ekkorát, a szigetelések lettek ennyire megtérülőek, vagy csak a követelmények szigorodása kényszeríti rá az építőipart a változtatásra. Valószínűsíthető, hogy beruházásonként más és más arányban, de mindhárom indok szerepel. Mára a legoptimistább ember sem gondolja hosszú távon fenntarthatónak a jelenlegi földgázra és kőolajra épülő fűtési rendszereket, és a szigorodó szabványok is egy irányba terelik a közvéleményt. Ami a szigetelő anyagok árát illeti, a verseny folyamatos új belépői miatt, valamint az építőipar évek óta húzódó mélyrepülése miatt is megfizethetőbbek a korábban elképzelhetetlen vastagságú hőszigetelések.

Fontos lenne azonban a szemlélet további módosítása, csiszolása, mert ha az építőipar esetleges fellendülése megemeli az árakat, és egy esetleges politikai vagy elhibázott gazdasági döntés enyhíti a követelményeket, akkor egyedül az energiatudatos magatartás tarthatja helyes pályán az építőipart.

Mit is értünk vastag hőszigetelés alatt?

Egy hagyományos falazat a manapság átlagosnak számító 6 cm-es hőszigeteléssel 0, 5 watt energiát enged át egységnyi falfelületen, egységnyi hőfok-különbség esetén. Ugyanez egy passzívház méretezett, 25-30 cm-es hőszigeteléssel ellátott falazata esetén 0,1 watt körüli. Látható tehát, hogy gyakorlatilag a hőszigetelés vastagsága aránylik a hőátbocsátáshoz, vagyis maga a teherhordó falazat érdemi szigetelésre nem alkalmas.

Hozzá kellene tehát szokni, hogy a falazat terheket hordjon, a hőszigetelés pedig az épület termikus burkát képezze, és a kettőt ne próbáljuk meg újabb és újabb vegyes termékekkel (lyukacsos tégla, hőszigeteléssel kitöltött tégla, pórusbeton, stb) összemosni, mert akkor egyik funkciónak sem fognak maradéktalanul megfelelni.

A hőszigetelés forradalmának teljességéhez azonban nem elég, hogy minden épület minden határoló szerkezeténél alapvető és megkerülhetetlen elemmé válik. A jelenleg használatos hőszigetelések túlnyomó többsége kőolaj-származékokból készül, hatalmas energia befektetéssel. A cél az lenne, hogy ezek leváltása minél előbb megtörténjen,  sokkal természet-közelebbi, de ugyanolyan jó vagy jobb természetes anyagokra. Ilyenek például a faőrlemény, kókuszrost, cellulózrost, gyapjú, szalma, farost, szigetelőiszap, és sorolhatnánk.

Az első lépést ezen a téren Nagy Britanniában tették meg, ahol a német Passivhaus Institut által felállított passzívház minősítő rendszeren túlmenve ökológiai szempontból is osztályozzák az energiatudatos épületeket. A skála a Code of Sustainable Homes nevet kapta, és többek közt széndioxid-kibocsátás, ökológiai lábnyom, hulladékkezelés és vízhasználat szerint is értékeli az épületeket. Egy ilyen skálán pedig már tényleg csak a csúcstechnológiájuk mellett környezetkímélő anyagokból felépült házak szerepelhetnek jó helyen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

Kép: ökologikus szigetelőanyagok

Részletrajzok tervezése – a passzívházak boszorkánykonyhája

A passzívházak kiemelkedően magas hőszigetelő és légzáró követelményeit sokféle összetett szerkezet teljesíteni tudja. A részletes energetikai számításokkal megállapított falak, födémek, tetők és további határoló szerkezetek rétegrendjei pontosan meghatározhatóak. Az épületről azonban csak akkor kapunk teljes képet, ha az említett szerkezetek találkozásait, a csomópontokat is gondosan megterveztük. Ez pedig sokszor nehezebb feladat, mint magának az épületnek a megtervezése volt.

Először is nem szabad abba a hibába esni, hogy falvastagság nélküli vázlatokkal dolgozunk. Bevett gyakorlat a helységek kívánt négyzetméterének meghatározása, és a létrejött sémából változtatás nélküli alaprajz-képzés. Passzívházaknál a nagy szerkezeti vastagságok, és a kezdetekkor figyelembe veendő gépészeti helyszükségletek átformálják a tervezés menetét.

Amennyiben körülbelül reális szerkezeti vastagságokkal összeállt az épület alaprajzi és metszeti értelemben, el lehet kezdeni rétegrendeket társítani a határoló felületekhez, és ezeket folyamatosan egyeztetni. Hiába felel meg például bővítésnél a nagyméretű tégla falazat a tervezett 30 cm-es hőszigeteléssel, ha a bővített szakaszon kisebb szerkezeti vastagságra is elég 25 cm szigetelés. A kettőnek hőtechnikai szempontból minél inkább homogénnek kell lennie, különben a váltás mentén problémák sorába fogunk botlani.

Részletrajzokon ábrázolni kell az összes külső határoló szerkezet lehetséges csatlakozásait. A termikus burok megfelelő működése csak akkor biztosítható, ha építkezés közben nem kerül elő olyan részlete a háznak, amely nem lett kellőképp kitalálva. Itt fontos megemlíteni a nyílászárókat is. Ahogy a fenti ábra mutatja, a nyílászárók hőszigetelés síkjában való hőhídmentes és légtömör elhelyezése sokszor komoly tervezési problémává fejlődik, szemben egy hagyományos nyílászáróval, amelyet gyakorlatilag tervezés nélkül el lehet helyezni bárhova.

Korábban makacsul tartotta magát a javaslat, hogy aki passzívházat szeretne, lapostetőben gondolkodjon. A második kép példa arra, hogy teljesen átgondolva a tető rendeltetését, a termikus burkot befordítva a héjalás alá nyugodtan alkalmazható magastető passzívházakon is. Ehhez azonban a tervezés első fázisától tisztában kell lenni az így megnövekedett rétegvastagság okozta körülményekkel. A csomópont kialakításánál nem az egyszerű ácsolhatóság, vagy a gyorsaság a legfőbb szempont, ahogy korábban megszokhattuk. Javasolt is a mérnök jellegű tartók alkalmazása, mivel a helyszínen ácsolt szerkezetek pontatlanságuk miatt a tervezett és ellenőrzött részletrajzoktól eltérő megoldásokra kényszeríthetik a kivitelezőt, ami a végeredmény alkalmasságát veszélyeztetheti.

A részletrajzok tervezése tehát komplex feladat, pontosan ismerni kell hozzá az épület szerkezeteit, az elérni kívánt követelményeket, és a felhasználható eszközöket. Emellett a folyamatos egyeztetés, konzultáció, és többszöri ellenőrzés is elengedhetetlen.

 

Árnyékolni okosan

Az árnyékolás fontossága messze alul van becsülve Magyarországon. Mind a tervező-kivitelező, mind a megrendelő-beruházó oldalon egyfajta elhagyható luxusként tekintenek rá: ha jut rá pénz, lesz, ha nem jut, majd megoldja a leendő lakos. Egyre több passzívház épül világszerte, és a tempó folyamatosan gyorsul. Ideje lenne tudatosítani az emberekben, hogy a jövő épületének szerves, és megkerülhetetlen része a természetes árnyékoló.

Mediterrán országokban a klimatikus viszonyokra adott magától értetődő válasz volt a pergolák elterjedése: a fedett nyitott terek szellős, elviselhető félárnyékot adtak a nyári hőségben. Sok déli ország nagyvárosában a zártsorúan beépített házak között az utcák fölé is félig áttetsző árnyékolókat feszítenek ki.

Magyarországon mintha tudomást se vennének az emberek az árnyékolás jelentőségéről. Inkább elrontják a tudatosan tervezett homlokzatokat légkondicionáló gépek külső egységeivel, mint hogy eleve homlokzati képbe illeszthető árnyékolókat használjanak. Pedig a külső árnyékolóknak átmeneti térképző szerepén túl nagyon fontos energetikai szerepe van.

A passzívház téli hőnyereségének jelentős részét a nagy ablakokon át lapos szögben érkező napsugárzásból nyeri. Nyáron azonban ez a hőnyereség túlfűti a lakást, így kerülendő. Az ablak fölé elhelyezett vízszintes szemöldök árnyékolók éppen az ilyen magas beesési szögű napsugarak kivédésére szolgálnak.

Az árnyékolók a külső és belső tér vizuális elválasztására is szolgálnak. Hibás megoldás azonban az energetikai vizsgálat nélkül belülre felszerelt árnyékoló. Bár így a napsugarak és a tekintetek tényleg ki lettek zárva, a napfény hőtartalma mégis bejut a lakásba, amit plusz energia befektetéssel tudunk csak újra a szabadba juttatni.

Egy intelligens házban az árnyékolást nem is kell a benn lakóra bízni. A hőtechnikai rendszer egyszerűen méri az egyes helységek hőmérsékletét, és szükség esetén automatikusan állít az árnyékolón. Ez a technológia semmivel nem nagyobb ördöngősség, mint a fényre sötétedő szemüveglencse – érdekes, ez utóbbi pedig teljesen átlagosnak számít napjainkban. További előnye a jelenleg elterjedt gurtnis megoldással szemben, hogy nem kell egy tömíthetetlen lyukat, potenciális hőhídforrást hagynunk minden egyes ablak mellett.

Az árnyékolás módjának megfelelő kiválasztásához célszerű a benapozás-vizsgálat elvégzése. Manapság erre is rendelkezésre áll szoftver, így minimális munka befektetésével pontos képet kaphatunk arról, hogy a nap melyik szakában milyen szögből milyen intenzitású napfény éri lakásunkat. Az árnyékolás kiválasztásánál ezek kulcsfontosságú információk.

Sokféle módja létezik a megfelelő árnyékolásnak, széles árbeli skálán, az azonban biztosra vehető, hogy az elhanyagolás sokkal több nehézség elé állítja az épületben lakót, mint a lehetőségek számba vétele, mérlegelése és felhasználása.

Kép: benapozás-vizsgálat a Sunarch szoftverrel 


 

Napjaink újépítésű házaiban kevés közös dolog van. Eltérő anyagokból, eltérő technológiával, eltérő árkategóriában épültek. Egy azonban közös: nagy problémát okoz a megfelelő szellőzés hiánya. Az okok a modern szerkezetekhez még fel nem nőtt gondolkodásmódban gyökereznek.

A korszerű, jó tömítéssel rendelkező nyílászárók, az esetenként már korszerűnek nevezhető fal-és tetőszigetelések, párazáró rétegek végzik a dolgukat: teljesen körbeszigetelik a házat. Hőtechnikai szempontból ez egy nagy előrelépés az elmúlt évtizedekhez képest, a vele járó mellékhatások vizsgálata és kezelése nélkül viszont a beteg épület szindrómához vezetnek.

A mindennapi élet során keletkező pára korábban semmilyen problémát nem okozott. A kézzel gyártott és összeépített hagyományos fa ablakok, a többé-kevésbé hézagosra sikeredett cserép, zsúp, vagy nádfedés olyan mértékű szellőzést biztosított a háznak, hogy a keletkező pára nyugodtan távozhatott a lakásból. Napjainkban azonban a korszerű szerkezeteinkkel és szigeteléseinkkel ezt a párát beszorítjuk a lakásba.

Ezt fokozandó, egyre több vízzel működő gépet, rendszert helyezünk el a lakáson belül, melyek korábban kint, vagy külön épületben voltak. Például a mosógép a korábbi mosodák helyett, a zuhanyok, szaunák, jacuzzik a korábbi fürdőházak helyett a lakásokba kerültek. A hűtőgépek, vasalók, vizes porszívók, zárt égésterű kazánok, mosogatógépek, lakáson belüli dísznövények páraterhelése is jellemzően huszonegyedik századi sajátosságok.

A fentiek tükrében látható, hogy a fokozottan leszigetelt házba bejutó nagymennyiségű párát a korábbiaknál nagyságrendileg több szellőztetéssel lehetne elszállítani. Nem megfelelő azonban az a gyakorlat, hogy a lakás némely ablakait folyamatosan bukóra nyitva szellőztetünk. A kismértékű légcsere mellett nagyarányú hőveszteség lép fel, és a lehűlt falakban a pára lecsapódik, eláztatva a helységet, beindítva a penészedést.

A megfelelő megoldás a napi sokszori intenzív, de rövid szellőztetés lenne. Kereszthuzatot létrehozva a lakás levegőjének egésze 2-3 perc alatt kicserélhető, amivel a páramérleg és a levegőminőség is a helyére billen, ugyanakkor a falak hőtartó képessége miatt a lakás perceken belül visszanyeri eredeti hőfokát.

Napjaink életviteli modelljei közül azonban nagyon kevesekébe fér bele, hogy másfél óránként pár percig intenzíven szellőztessen. Amennyiben tehát nincs egy erre a célra otthon tartott nyugdíjas nagyszülő, úgy mesterségesen kell megoldani a szellőztetést. Egy megfelelően megtervezett szellőztető berendezés akár automatikusan érzékeli a levegő páratartalmát, CO2 szintjét, hőmérsékletét, és ennek megfelelően cseréli a lakás levegőjét.

A korszerűbb légcserélők hővisszanyerős rendszerrel társulnak, amely az eltávozó használt levegő hőtartalmának nagy részét átadja a beérkező friss levegőnek, így a legnagyobb téli hidegben sem kell fagyos levegőt engednünk a lakásba, ahogyan azt a szellőztetéssel tennénk.

Bár az ilyen rendszerek beépítése és üzemeltetése anyagi többletet jelent, megfelelően komplex és átgondolt tervezéssel költségeik minimalizálhatóak, ugyanakkor lakásunk élettartamát többszörösére növelhetik, és emellett a bent lakók életminőségét nagymértékben emelhetik.

Amennyiben tehát lakásunkat nem csupán hideg-meleg ellen megfelelően becsomagoltnak, hanem élhető levegővel folyamatosan ellátottnak, és száraznak szeretnénk tudni. feltétlenül gondoskodjunk a szellőzés huszonegyedik századi szintű kidolgozásáról.

Amennyiben eddig a felismerésig eljutottunk, már több lépéssel az átlag előtt járunk.

 

 Ha a magyar építész közösség tartani szeretné az Európai Unió által diktált energetikai fejlesztési tempót, akkor sürgősen el kell kezdeni a jövő építészeinek szemléletbeli és gyakorlati oktatását. Ez a cél látszik megvalósulni a Debreceni Egyetemen, ahol a hallgatók egyetemi képzés keretén belül sajátíthatják el a passzívház tervezés néhány sarkalatos pontját.

A 2010/31/EU irányelv szerint az uniós tagállamoknak 2020. december 31-ig biztosítaniuk kell, hogy valamennyi új épület közel nulla energiaigényű legyen. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az épületek nem megújuló energiaforrásoktól való függőségét kell nulla közelébe szorítani. Ennek kétféle lehetséges megoldása van: Épületenként egy relatív nagy energiatermelő egység (kollektor, biomassza feldolgozó, napelem, szélkerék, stb.) elhelyezése, vagy eleve közel nulla energiát fogyasztó épület.

Ez utóbbit hívja a szakma passzívháznak. Bizonyára lassan mindenki hallotta ezt a fogalmat, azonban a legtöbben nyugat-európai luxusnak gondolva nem is foglalkoztak a témával különösebben. Így volt ez a magyar építész társadalomban is sokáig. Aki saját energiából foglalkozott a témával, többé-kevésbé kitanulhatta az energiatakarékosság fellegvárainak tervezési metódusát, a hétköznapi építőiparba azonban nehezen ért el ez a lendület.

A Debreceni Egyetem Műszaki Karán 2011 őszétől az építészhallgatók képzésük keretein belül ismerkedhetnek meg a passzívház tervezés alapjaival. A kötelező Épületszerkezettan tárgysorozat egy-egy óráján bemutatásra kerül a nagy tervezői és kivitelezői precizitást igénylő passzívház-elmélet, és aki kedvet kapott a témához, szabadon választható tárgy keretében foglalkozhat a témával.

A passzívház tervezés nem egy kiforrott tudományág. Tucatszám lehet találni olyan szegmenseket, amelyek részletes vizsgálata, tanulmányozása még nem történt meg a passzívházak 20 éves története során. Így a tantárgy hallgatói szinte tudományos diákköri kutatáshoz hasonló problémákkal szembesülhetnek, olyanokkal, amelyeket előttük még esetleg senki más nem vizsgált hazánkban.

Ezen kívül megismerkedhetnek a passzívház tervezés elméleti, és részleteiben felmerülő problémáival, kis csoportokban saját megoldásokat találhatnak ezekre. A tantárgy keretében készített anyagokból pedig kiadvány készül, melyek remélhetőleg minden a témára fogékony építésznek hasznos tanulságokkal fog szolgálni.

 

Huszonegyedik századinak lenni nem azt jelenti, hogy az ember képes bármit feltalálni. Inkább azt jelenti, hogy képes felismerni a régi elemek előnyeit, és korszerű technológiával valamint a tradicionális tapasztalatok alkalmazásával mai viszonylatban is versenyképessé tenni azt.

 

A legnehezebben meggyőzhető emberek számára is kezd világossá válni, hogy a 20. században kitaposott energiagazdálkodási ösvény a 21. században már nem járható. El is kezdődött a verseny az energetikával érintett szektorokban az energiatudatosan gondolkozó befektetők meghódításáért. A gyors ütemű fejlődés során sokan olyan új, és világmegváltónak gondolt anyagok, szerkezetek kikísérletezésén fáradoztak, melyek végül azóta is tervezőasztalon állnak.

Szerencsére néhányan rájöttek, hogy nem szükségeses feltalálni mindent újra, hiszen a legtöbb természet közeli, ennél fogva energiatudatos megoldás már dédapáink idején is létezett. A tradíció és a 21. századi technológia ötvözésével született meg a Tapolcafői Forrástégla koncepciója is.

A vályogtégla, mint építőanyag bizonyára mindenki számára ismert. A modernizált kitermelés és feldolgozás biztosította előnyök azonban talán még a régebbi vályogházban élőket is meglephetik.

A vályog egyszerűen kiváló életteret képes teremteni.

Az emberre ma még ismeretlen hatással bíró sugárzások (mesterséges rövidhullámú eszközök, mobiltelefonok, stb.) nagy részét elnyeli, így biztonságosan árnyékolt épületek építhetőek belőle. Az elektroszmog mértékét mérsékli, illetve antisztatikus volta lévén a lebegő por egy részét megkötve tisztább levegőt biztosít. Relatív nagy tömegének köszönhetően a zajhatásokat nagymértékben képes csillapítani, miközben hőtárolása és hőfokcsillapítása is jelentős.

Páraszabályozó képessége kimagasló, miközben káros, vagy korrodáló kipárolgás sem lép fel, mint sok „modern” építőanyag esetén. A fedett szín alatti természetes szárításos technológia miatt készítésekor a szokványos falazóelemekhez képest töredéknyi a primerenergia felhasználása. Életciklusa után visszaforgatható a természetbe.

Zárt habarcs-fugával és belső oldali vakolattal teljesen légtömör, légzáró falszerkezet érhető el, így passzívházak építéséhez is megfelelő anyag.

Égetett agyag pillérek közti szárított Forrástégla vályogfal

Napjaink energetikai követelményét önmagában szinte semmilyen falazóelem nem képes teljesíteni. Még inkább igaz ez az elkövetkezendő évek energetikai tervezeteinek követelményeire. Kijelenthető tehát, hogy egy korszerű háznak mindenképpen kiegészítő hőszigetelésre van szüksége.

Nem mindegy azonban, hogy ez a hőszigetelés egy az imént említett emberbarát belső környezetet határoló hagyományos szerkezetre kerül, mint 21. századi hőpajzs, vagy egy tartószerkezeti megfontolásokból kényszerűen létrehozott hátszerkezetet próbálunk hőhídmentessé és élhetővé tenni vele.

Emellett természetesen érdemes a farzsebünkre is gondolni. Egy napjainkban nagyon elterjedt 30 cm-es blokktégla falazatba négyzetméterenként 7600 Ft értékű égetett téglára van szükségünk (16 db), míg ugyanez 4700 forint értékű vályogtéglával (36 db) is megvalósítható. A fent említett előnyök ismeretében ez szinte egyértelművé teszi a döntést: tradíció és technológia.

A Tapolcai Forrástégla termékekről, különféle felhasználási módokról, referenciákról bővebben a www.forrastegla.hu honlapon olvashat a környezettudatos olvasó.

Forrástégla szárítás

 

Gázáremelés, elzárt gázexport, levágott gázcsonkok. 2011-re ezek nap mint nap hallható fogalommá váltak. A lakosság többségének hatalmas megkönnyebbülés lenne a gázszolgáltatótól való függetlenedés. Mivel Magyarország importfüggő ország, a közérdek is a fogyasztás visszafogását diktálja. Nem is beszélve a lakossági megtakarításokon keletkező vásárlói potenciál növekedéséről. Jelenleg erre lakossági szinten egy megoldás létezik: a passzívház.

Passzívházakról sokan sokféleképp vélekednek. Sokan megírták már, hogy nehéz egy olyan házban élni, ahol fix ablakok közé zárva, csak szellőztetőn keresztül lélegezhetünk, ahol a számunkra kedves lakáselrendezést fel kellett adni az energetikai hatékonyság miatt.

Talán igazak is voltak ezek a megállapítások a 90-es években, amikor a passzívház technológia minden egyes ház megépültével tapasztalatot gyűjtött, gyermekcipőben járt. Mára azonban szó sincs ilyen megkötésekről, a technológia és a tervezési lehetőségek adta szabadság vetekszik egy hagyományos házéval. Megfelelően átgondolt tervezés mellett szinte minden elrendezés megoldható, szellőztetni nyugodtan lehet ablakon, ajtón vagy tetőablakon át.

Felmerül a kérdés, hogyan lehet ekkora szabadság mellett mégis képes a passzívház a hagyományos gázüzemű fűtési rendszerek nélkülözésére. A válasz erre az, hogy kisebb, de természetközelibb energiaforrások felhasználásával, illetve a rendelkezésre álló energia átgondolt elosztásával.

Vegyük ezeket sorra: jelenleg az energiaforrás a gázszolgáltató, ahonnan az import gáz egy általában túlméretezett kazánba kerül, ami alacsony hatásfokkal elégeti azt, és a hőt aránytalanul elosztja a lakásban. Még rosszabb esetben a hőt előállítják egy üzemben, és távhőként érkezik a lakásba, ahol aztán gyakran télen is nyitott ablaknál kell aludni.

Mindezek helyett a passzívház felhasználja azokat a kisebb hőforrásokat, melyeket jelenleg veszni hagyunk: a zuhanyba lefolyó forró víz hőjét, a főzéskor keletkező hőt, a lakásban élők teste által termelt hőt, a napfény hőjét. Amikor pedig a leghidegebb hónapokban ezek sem elegendőek, napkollektor, vagy talajkollektor biztosítja a komforthoz szükséges hőmennyiséget.

A lakásba bejutott energiát a légcserélő rendszer egyenletesen osztja el, így nem kell nyáron menekülni a napfényesebb nappaliból, illetve télen is kellemes hőmérséklet van például a fürdőszobában. A távozó használt levegő egy hőcserélőn megy keresztül, felmelegítve a beérkező hideg levegőt, így a szellőztetési hőveszteség is minimális.

A tájolás, illetve az ennek megfelelően tervezett üvegezés maximálisra növeli a téli szoláris hőnyereséget. A megfelelően túlnyújtott tetőidomok illetve árnyékolók pedig a magas nyári napsugarak ellen védenek, így csökkentve minimálisra a klimatizálásba fektetendő energiát – melyet amúgy a talajkollektor el tud végezni.

Mibe kerül az építtetőnek a függetlenedés ezen formája? Sokkal gondosabb, részletesebb tervezést, szakértő csapattal dolgozó, és folyamatosan felügyelt kivitelezést kell fizetnie. Ezeknek azonban magától értetődőnek kellene lennie, ha az ember igényes körülmények között szeretne akár évtizedekig élni, és jelen esetben néhány éven belül megtérülő többletkiadással járnak.

A közérdekkel és a magánérdekkel is egyező megoldás létezik, bizonyított, most már csak a fogyasztói oldal értékrendjének kell felnőnie európai társainkéhoz.

süti beállítások módosítása