Napjaink újépítésű házaiban kevés közös dolog van. Eltérő anyagokból, eltérő technológiával, eltérő árkategóriában épültek. Egy azonban közös: nagy problémát okoz a megfelelő szellőzés hiánya. Az okok a modern szerkezetekhez még fel nem nőtt gondolkodásmódban gyökereznek.

A korszerű, jó tömítéssel rendelkező nyílászárók, az esetenként már korszerűnek nevezhető fal-és tetőszigetelések, párazáró rétegek végzik a dolgukat: teljesen körbeszigetelik a házat. Hőtechnikai szempontból ez egy nagy előrelépés az elmúlt évtizedekhez képest, a vele járó mellékhatások vizsgálata és kezelése nélkül viszont a beteg épület szindrómához vezetnek.

A mindennapi élet során keletkező pára korábban semmilyen problémát nem okozott. A kézzel gyártott és összeépített hagyományos fa ablakok, a többé-kevésbé hézagosra sikeredett cserép, zsúp, vagy nádfedés olyan mértékű szellőzést biztosított a háznak, hogy a keletkező pára nyugodtan távozhatott a lakásból. Napjainkban azonban a korszerű szerkezeteinkkel és szigeteléseinkkel ezt a párát beszorítjuk a lakásba.

Ezt fokozandó, egyre több vízzel működő gépet, rendszert helyezünk el a lakáson belül, melyek korábban kint, vagy külön épületben voltak. Például a mosógép a korábbi mosodák helyett, a zuhanyok, szaunák, jacuzzik a korábbi fürdőházak helyett a lakásokba kerültek. A hűtőgépek, vasalók, vizes porszívók, zárt égésterű kazánok, mosogatógépek, lakáson belüli dísznövények páraterhelése is jellemzően huszonegyedik századi sajátosságok.

A fentiek tükrében látható, hogy a fokozottan leszigetelt házba bejutó nagymennyiségű párát a korábbiaknál nagyságrendileg több szellőztetéssel lehetne elszállítani. Nem megfelelő azonban az a gyakorlat, hogy a lakás némely ablakait folyamatosan bukóra nyitva szellőztetünk. A kismértékű légcsere mellett nagyarányú hőveszteség lép fel, és a lehűlt falakban a pára lecsapódik, eláztatva a helységet, beindítva a penészedést.

A megfelelő megoldás a napi sokszori intenzív, de rövid szellőztetés lenne. Kereszthuzatot létrehozva a lakás levegőjének egésze 2-3 perc alatt kicserélhető, amivel a páramérleg és a levegőminőség is a helyére billen, ugyanakkor a falak hőtartó képessége miatt a lakás perceken belül visszanyeri eredeti hőfokát.

Napjaink életviteli modelljei közül azonban nagyon kevesekébe fér bele, hogy másfél óránként pár percig intenzíven szellőztessen. Amennyiben tehát nincs egy erre a célra otthon tartott nyugdíjas nagyszülő, úgy mesterségesen kell megoldani a szellőztetést. Egy megfelelően megtervezett szellőztető berendezés akár automatikusan érzékeli a levegő páratartalmát, CO2 szintjét, hőmérsékletét, és ennek megfelelően cseréli a lakás levegőjét.

A korszerűbb légcserélők hővisszanyerős rendszerrel társulnak, amely az eltávozó használt levegő hőtartalmának nagy részét átadja a beérkező friss levegőnek, így a legnagyobb téli hidegben sem kell fagyos levegőt engednünk a lakásba, ahogyan azt a szellőztetéssel tennénk.

Bár az ilyen rendszerek beépítése és üzemeltetése anyagi többletet jelent, megfelelően komplex és átgondolt tervezéssel költségeik minimalizálhatóak, ugyanakkor lakásunk élettartamát többszörösére növelhetik, és emellett a bent lakók életminőségét nagymértékben emelhetik.

Amennyiben tehát lakásunkat nem csupán hideg-meleg ellen megfelelően becsomagoltnak, hanem élhető levegővel folyamatosan ellátottnak, és száraznak szeretnénk tudni. feltétlenül gondoskodjunk a szellőzés huszonegyedik századi szintű kidolgozásáról.

Amennyiben eddig a felismerésig eljutottunk, már több lépéssel az átlag előtt járunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.